Ma tehetséges csoportvezetőként ismernek a kollégáid. Mindig így volt?
Hosszú út vezetett idáig, ha csak arra gondolok, hogy 2003. őszén egy egészen más munkakörben kezdtem dolgozni a cégnél. Vámügyintéző voltam az első fél évben, majd Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz és ezzel megszűnt a munkaköröm is. Már azon gondolkodtam, hogyan tovább, amikor a vezetőség felajánlotta számomra, hogy anyag nyilvántartóként tovább dolgozhatok a tatabányai raktárban. Nem sokat gondolkodtam a lehetőségen, és hamarosan már egy egészen új feladatkörben dolgoztam. Újabb fél év telt el, mire jött a következő változás. 2004-ben épült a tatai raktár, és a telephelyen új kollégákra volt szükség, akkor átirányítottak Tatára, és ott folytattam a raktározási munkát.
Mikor lettél csoportvezető?
Idén tíz éve, vagyis abban az évben, amikor tíz éve dolgoztam a vállalatnál. Nagy megtiszteltetés volt számomra, és ma is büszke vagyok erre a pozícióra. Nagyon fiatalon kerültem ide, egyenesen az iskolapadból jelentkeztem a céghez, majd az itt töltött évek alatt elköltöztem a szüleimtől, megnősültem és született két lányom. Éppen ezért a Trans-Sped-re ma már nem egy munkahelyként gondolok, hanem egy olyan bázisra, ahol dolgom van, ahol engem minden reggel várnak, és amit én is minden reggel várhatok.
Elhivatott vagy! Mi ad számodra motivációt?
Szeretném, hogy rendben menjenek a dolgok, és amikor ez teljesül, akkor úgy érzem, hogy minden befektetett munka megérte. Legyen szó az ügyfélkapcsolatokról, a raktár irányításáról vagy éppen az új belépő kollégák támogatásáról.
Hogyan kell elképzelni a mindennapi munkádat?
Egy hat fős irodát vezetek, munkatársaimmal együtt részt veszek a napi operatív tevékenységekben, ezen kívül az én feladatom, hogy kapcsolatban legyek az ügyfelekkel és megoldást találjak a felmerülő kihívásokra. A csapatban vannak, akik velem együtt régóta dolgoznak a vállalatnál, több mint tíz éve, ami bizonyos értelemben megkönnyíti a munkámat, hiszen a tapasztalt munkatársak tudják, hogy milyen kérdésre mi a válasz, és kevesebb segítségre van szükségük a mindennapi munka során, így nekem marad időm az új munkatársakra, akiket mindig nagy szeretettel várok az irodába, és igyekszem átadni nekik minden fontos információt, hogy magabiztosan végezzék a rájuk bízott feladatokat.
Tapasztalataid alapján mit javasolnál a belépő kollégáknak?
Nehéz visszaemlékezni a saját kezdeti időszakomra, de azt biztosan tudom, hogy nekem is be kellett illeszkednem a csapatba, ezt sehol sem lehet megspórolni. Hozzám hasonlóan sok pályakezdő egyenesen az iskolapadból jön a Trans-Sped-hez, viszont a mai fiatalok hajlamosak az első kihívásnál feladni. Ennek ellenére én azt javaslom, hogy legyenek kitartók és küzdjenek meg a kezdeti nehézséggel, mint például az alkalmazkodás. Meglesz a gyümölcse, erre én és a kollégáim vagyunk az élő példa.
Sok esemény történt az elmúlt két évtizedben, de mégis mire vagy a legbüszkébb az elért eredmények között?
A 2004-es év jut eszembe, amikor még új voltam a cégnél, és ekkor megszűnt egy fontos partneri együttműködés, amelynek következtében több embernek felmondtak. Bár én még új voltam, mégis bizalmat szavaztak nekem és itt maradhattam a nehézség ellenére. Ugyanebben az időszakban jött egy újabb nagy partner, aki a tatai telephellyel kötött megállapodást, az első raklaptól egészen napjainkig itt tárolja a termékeit, miközben egy jelentős partnerré nőtte ki magát. Bizonyos értelemben a saját sikeremnek tudom be a jó partneri kapcsolatot, és erre különösen büszke vagyok!
