Miért döntöttél 15 évvel ezelőtt úgy, hogy egy logisztikai cégnél helyezkedsz el?
Bátki Sándor ügyvezető keresett meg azzal a kérdéssel, hogy lenne-e kedvem csatlakozni a csapathoz, mint informatikus. Korábban autóiparban dolgoztam ezen a területen, igazából nem akartam váltani, de nagyon megtetszett a lehetőség, amit a logisztikai vállalat ajánlott, így elfogadtam azt. Vagyis az én motivációm az ajánlás volt.
Az egy dolog, hogy az ember rátalál egy munkahelyre, de az már más kérdés, hogy miért marad ott. Mi tart itt 15 év elteltével?
Amikor idejöttem, a cég elődjénél, a Transpoint International-nél közel ötven-hatvan fő dolgozott, ezzel szemben ma a Trans-Spednél nyolcszázan vagyunk. Azt hiszem, hogy ez önmagában magyarázat lehet arra, hogy egy stabil vállalatról van szó, amely biztonságot jelent. Esetemben meg kell említeni a generációs jellemzőket is, minthogy sokkal lojálisabb vagyok a munkahelyhez, mint a fiatalabbak többsége. Ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy szívesen maradjak a cégnél, arról nem is beszélve, hogy az évek alatt sok új barátot szereztem a vállalaton keresztül. Ugyanis nálunk nemcsak a munkáról lehet beszélgetni, nagyon jó a légkör az irodában.
Mit gondolsz, a 25. évi jubileumi interjúra is sor fog kerülni?
Jól érzem magam a cégnél, és szeretem, hogy a munkám nagyon változatos. Az informatika dinamikus fejlődésével az IT területen mindig akadnak kihívások, így sosem lehet megunni a feladatokat. Az elmúlt 15 év során természetesen akadtak nehezebb időszakok is, például, amikor a vállalat terjeszkedésének köszönthetően párhuzamosan egyszerre több telephely és részleg informatikai támogatásáért voltam felelős egy személyben. A kitartó munka azonban mindig meghozza a gyümölcsét, amit az én esetem is jól példáz, hiszen január 1-jével csoportvezetőnek neveztek ki.
Elkötelezett ember vagy. Mondd, mi ad erőt a mindennapokban?
Idén húsz éve, hogy elkezdtem futni, tehát nem sokkal a Trans-Sped megismerése előtt egy új hobbit találtam magamnak, amiből szenvedély lett. Ma hosszútávfutó vagyok, hétvégente három-négy órát futok, ami általában 30 km, míg hétköznap másfél órát. Eddig összesen tizenhét alkalommal teljesítettem 100 km fölötti távot, amire nagyon büszke vagyok. Ez az én erőforrásom, a futás remek tevékenység az ülőmunka mellett, miközben megtanít arra is, hogyan legyek kitartóbb. Akár azt is mondhatnám, hogyha nem lenne a futás, akkor nehezebben venném a munkahelyi akadályokat. Erre van egy remek példám: előfordult, hogy munka miatt Debrecenbe kellett utaznom egy napra, és este későn értem haza, másnap viszont reggel ugyanúgy folytattam a munkát, mint normális esetben, és maradt energiám a feladatokra, egészen biztos, hogy sport nélkül ez nem ment volna.
Manapság pályakezdőként sok esetben nehéz érvényesülni a munkaerőpiacon. Mit üzennél a fiatal munkavállalóknak?
Minden kezdet nehéz. A fiatalabb generáció tagjainak manapság merőben másfajta kihívásokkal kell szembenéznie, mint nekem annak idején. Fontos azonban, hogy amikor nehézséget gördít elénk az élet, ne adjuk fel, és küzdjünk meg az adott helyzettel. Ez érvényes a munka világában is. A komfortzónánkból nem igazán szeretünk kilépni, de néha érdemes.