A vámcsoport-vezető munkakör önmagában nagyon tág fogalom. Milyen feladatok tartoznak hozzád és hogyan telik egy napod a Trans-Spednél?
A napi vámkezelési munkákban tevékenyen részt veszek ugyanúgy, mint a csoport többi tagja, de emellett vannak plusz feladataim is. A vezetőség felé történő beszámolók, logisztikai tervezés, illetve az ügyfelekkel és az üzletkötőinkkel való kapcsolattartás. Osztályvezetőmmel, Ragályi Mónikával a felmerülő új tenderekkel kapcsolatos tevékenységekben is részt szoktam venni, illetve szakmai konferenciákon, vállalkozói találkozókon képviselem a Trans-Sped vámszakterületét. A csoportvezetői pozícióban a napi operatív munka mellett ezeket a feladatokat is el kell látnom, tudom, ez elsőre nagyon soknak tűnik, és ez a meglátás nem áll messze a valóságtól, de a társaim segítségével, ezek teljesíthetők.
Milyen út vezetett idáig?
1997-től 2016-ig a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál (NAV) dolgoztam hivatásos személyként, méghozzá elsősorban vámterületen. Nagyon sok mindennel foglalkoztam, beleértve az export-import vámkezelést, valamint cégek ellenőrzését és vizsgálatát. 2016-ban szereltem le, és miután két évet eltöltöttem különböző munkakörökben, 2019-ben beadtam a jelentkezésemet a Trans-Sped debreceni vámcsoportjához, ahol hamar megtaláltam a helyem. Vagyis immár több mint 27 éve vagyok ebben a szakmában, ebből öt éve vagyok a cég munkatársa.
Milyen volt az átállás a civil szférába?
Ez volt talán az egyik legnagyobb nehézség az itt töltött évek alatt. A NAV-nál hatósági szerepben dolgoztam, ahol sokkal egyértelműbb volt az, hogy mit kérhetek és követelhetek az ügyfelektől. Most, a civil szférában inkább kérni kell, és nem lehet mindig elvárni, hogy az ügyfelek azonnal reagáljanak. Itt nem megy ki felszólítás, itt látszólag nincsenek olyan súlyos következményei egy-egy mulasztásnak, holott egykori NAV-osként tudom, hogy milyen dokumentációkra van szüksége a hivatalnak. Nem mondom, hogy könnyű volt megszokni ezt a fajta rutint, de a Trans-Spednél szerencsére sok régi ismerőssel találkoztam, ami megkönnyítette az átállást.
Csak elképzelni tudjuk, hogy milyen lehet a helyedben lenni. De most beszéljünk a jelenről is, vámcsoport-vezetőként milyen kihívásokkal találkozol a mindennapokban?
A legnagyobb kihívás talán az ügyfelekkel való kommunikációt jelenti. Ahogy az előző válaszomban is utaltam rá, nem minden ügyfél érti meg rögtön, hogy miért kérünk tőlük bizonyos dokumentumokat vagy adatokat, amelyek esetleg feleslegesnek tűnhetnek számukra. Az ilyen helyzetekben óriási szükség van a türelemre, csak az segít, hogy aztán gördülékenyen menjenek tovább a dolgok, amint megérkeznek a bekért dokumentumok, de mondom, ez sokkal nehezebben megy a civil szférában. Amikor pedig felüti a fejét egy probléma, akkor bátran hagyatkozhatok a kollégáim szaktudására és a saját több évtizedes szakmai tapasztalataimra. A NAV-nál töltött két évtizednek köszönhetően jól ismerem a rendszert, így könnyen fel tudom venni a kapcsolatot a hivatásos szervvel, és ez a kapcsolat sokat segít abban, hogy a Trans-Sped képviseletében azonnal reagáljak minden problémára. Elvégre a cél az, hogy ne csak egyszeri megbízásokat kapjunk, hanem hosszú távú együttműködéseket építsünk ki.
Mit tanácsolnál azoknak, akik a vám területén szeretnének elhelyezkedni? Milyen készségekre van szükség ebben a világban?
A legfontosabb talán a szakmai felkészültség és a nyelvtudás. Ezen kívül az IT eszközök és rendszerek ismerete is elengedhetetlen, és persze nem árt, ha az ember tud alkalmazkodni a munkakör követelményeihez. Papíron reggel nyolc órától délután négy óráig dolgozunk a vámon, viszont ha munkaidő után is cselekedni kell, akkor jövünk és tesszük a dolgunk. Vagyis ide egyszerre egy nagyfokú rugalmasság és fegyelmezettség szükséges, akiben ez megvan, könnyen megtalálja a helyét a vám területén.