Negyvenöt év, fél emberöltő! Emlékszel az első napra?
1975. augusztus 12., amikor még a TVK csoporthoz tartoztunk. Sosem felejtem el! Ugyanezen a nyáron érettségiztem vegyészipari szakközépiskolában, amely után itt álltam munkába. Sehol máshol nem dolgoztam. Noha úgy jöttem ide, hogy ez egy átmeneti munkahely lesz az életemben - hiszen elsősorban a végzettségemnek megfelelő állást kerestem -, később annyira megszerettem a raktározást és a logisztikát, ahol voltam, hogy már nem gondolkodtam a váltáson. Ha megkérdeznék, hogy ugyanígy választanék-e ma is, akkor azt felelném: el sem tudom képzelni, hogy érdemes lenne másképp kezdeni.
Nagy idő ez! Egyszer sem ingott meg a lojalitásod?
Az idő múlásával elvégeztem egy informatikai képzést, így persze gondoltam rá, hogy más területen folytatom a munkám. Mégsem mozdultam! Jól éreztem magam ott, ahol voltam. Illetve 2006-ban sokakban felmerült az átszervezés kapcsán, hogyan fog tovább működni a vállalat, sokaknak voltak kétségei, de én csak azt mondtam a kollégáimnak: nincs mitől félni! Tudtam, hogy vezetőváltás történik, ami több szokatlan helyzetet teremt majd, de azt is, hogy a munka ugyanaz marad, és nekünk nincs más dolgunk, mint folytatni azt a legjobb tudásunk szerint. Ezzel megtartottuk a minőséget, ami a céget jellemzi, és segítettük az új vezetőséget, akik ezt meghálálták, hiszen minden ígéretet betartottak.
A munkaadó és munkavállaló közötti jó kapcsolatról árulkodnak az elért sikereid is.
Végigjártam a lépcsőfokokat, az így igaz. 1977 májusáig voltam a minőségellenőrzési osztályon, ezt követően átmentem a logisztikára, majd anyagkiadóként dolgoztam a raktárban, utána targoncavezetőként, később csoportvezetőként és végül üzemvezetőként megyek nyugdíjba negyvenöt év elteltével. Ez egy szép út, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy terhektől mentes. Bizony, voltak nehezebb időszakok, például a hetvenes években, amikor össze kellett tartanunk a kollégákkal. Sok volt a munka, de valójában ekkor kovácsolódott össze a csapat. Mondanom sem kell, közülük mára többen nyugdíjba mentek, ugyanakkor a jelenlegi társaság mindenért kárpótol. Mindenkit más út vezetett a Trans-Sped-hez, és mindegyik út vége itt forr egybe.
Hogy tekintesz a munkádra?
Szolgálatként. Így próbáltam teljesíteni a rám bízott feladatokat az évtizedek során, bízom benne, hogy sikerrel jártam. Az itt töltött idő alatt kétszer kaptam meg az év kiváló dolgozója címet, 1984-ben, majd öt esztendővel később újból nekem adták a kitüntetést. Ezek azt igazolják, hogy már a kezdetekkor komolyan vettem a munkát. Nagy segítség továbbá, hogy mindennap újabb és újabb megoldandó helyzettel találkoztam, amelyek kizárták, hogy monotonná váljanak a mindennapok. Ez fontos volt számomra!
Mit javasolsz az utánpótlásnak: azoknak a fiatal kollégáknak, akik egy-egy nehézség láttán elbizonytalanodnak? Hogyan támogatnád őket?
Egy dolgozó ember élete sok áldozattal és lemondással jár, de ezeket vállalni kell, nem szabad megspórolni, annak ugyanis sokkal rosszabb következményei lehetnek. Példa kedvéért megemlítem a raktározási beosztást: aki ezt szeretné csinálni, tudnia kell, hogy egy soktényezős feladatot fog végezni napról napra, melynek része a kollégákkal és külsős személyekkel való együttműködés, a kommunikáció, valamint a koncentrált figyelem és az előretervezés. Aki ezeket is látja maga előtt, könnyebben fogja venni az akadályokat, amelyeket sem ebben a munkakörben, sem az élet más területén nem lehet kikerülni.