Fuvar közben értünk utol, majd egy várakozási idő alatt tudtunk veled hosszabban beszélgetni. Hol várakoztál akkor?
Németországban, amikor hívtatok, nem lehetett gyógyszerárut szállítani az utakon. Én hűtős járművet vezetek, amivel többnyire hűtött és fagyasztott árut szállítok. A megbízások jelentős része hűtést igénylő gyógyszer, így várakozási időben kapóra jött a beszélgetés. Mert azt is be kell vállalni, hogy a kamionozás sok jó oldala mellett itt van ez a rengeteg várakozás, ami néha nehéz.
Huszonegy éve dolgozol kamionsofőrként. Ma is vannak nehézségek?
Mindig lesznek nehézségek! Ezt egyik munkakörben sem lehet elkerülni, de konkrétumokat csak a saját szakmámról tudok mondani. Ilyen a már említett várakozási idő és a tény, hogy egyre többen vagyunk az utakon. Senki ne értsen félre, nem az a gond, hogy ma is sokan választják ezt a hivatást, hiszen magam is a kamionozás mellett köteleződtem el. A baj azzal van, hogy nagyon sokan vagyunk az utakon, és ezért este nehéz biztonságos pihenésre, várakozásra alkalmas helyet találni. Aki szerencsés és jól ment a napja, már délután elfoglalhatja a parkolót, ahol megpihenhet, de akinek nehéz, elhúzódó napja volt, annak még bizony autóznia kell, hogy találjon egy helyet. Ezek mellett persze rengeteg jó oldala is van a kamionozásnak, a fizetés mindig jobb volt ebben a szférában, mint sok másik területen, és az állás nagy előnye, hogy munka közben is szabadnak érezhetjük magunkat.
Mióta dolgozol a Trans-Sped Kft.-nél?
1999-ben kezdtem a nemzetközi áruszállítást, a Trans-Sped Kft.-hez pedig 2016-ban vettek fel, és azóta eszembe sem jutott, hogy mást is csinálhatnék. A májusban szerzett IRU-diplomára is egyfajta visszajelzésként tekintek.
Gratulálunk a minősítéshez! Hogyan fogadtad a hírt, amikor megtudtad, hogy a szakma így is elismeri a munkádat?
Bevallom, hogy nagyon meglepődtem. Emlékszem, éppen egy fuvar közben hívtak fel a munkatársaim azzal a kéréssel, hogy beadnák a pályázatomat a díjra, majd később azzal kerestek, hogy megkaptam az IRU-diplomát, melynek három szigorú feltétele van. Az első, hogy legalább húszéves áruszállítási tapasztalattal kell rendelkezni. A másik, hogy legalább ötéves munkaviszonynak kell lennie a jelenlegi céggel, ezt én tavaly töltöttem a Trans-Spednél. Végül a harmadik kritérium, hogy ennyi idő alatt legalább egymillió balesetmentes kilométert kell levezetni.
Ez nagyon magas szám! Hogyan sikerült ekkora távot megtenni baleset nélkül?
Hogy ehhez mi kellett? Figyelem, az évek alatt megszerzett rutin és nem árt egy jó adag szerencse is. Aki több mint húsz éve vezet nagy kocsikat, tudja, hogy a kamion vezetőfülkéjéből jobban belátjuk az utat, így könnyebben el lehet kerülni a balesetveszélyes helyzeteket. Összegében: a vezetésben nincs titok, rutin kell hozzá.
Végül áruld el: miért éppen te kaptad a díjat?
Ezt az elismerést minden évben 100-an vehetik át, minden cég nevezhet az évente megrendezett eseményre. Ezért itt üzenem a kollégáimnak, hogy jövőre vagy később, de adják be a pályázatukat a vállalat segítségével. Mert mindenkinek jól esik, ha elismerik a munkáját, és tudom, hogy több olyan munkatársam van, aki megérdemli ezt a díjat!
Talán sokszor érezzük úgy, hogy elegünk van a mindennapokból, és ilyenkor sok negatívumot látunk a munkánkban, de végső soron rá kell jönnünk, hogy nem véletlenül vagyunk ott, ahol vagyunk, és valójában mindennek van jó oldala.
A nívós elismeréshez ezúton is gratulálunk!