NEMESNÉ DULHÁZI MÁRIA
Nemesné Dulházi Mária raktári műszakvezető-helyettes egy különleges szakmával érkezett a céghez. Ma nagymamaként tekint vissza karrierjének kezdetére.
Jól tudjuk, hogy gépészeti végzettséged van?
Igen, már a szüleim is az erőműben dolgoztak, majd a pályaválasztás előtt én is ezt az utat választottam. Közel huszonöt éven keresztül voltam az erőműben, de sajnos ott kellett hagynom a munkám. A cég tönkrement, elkezdődtek a költségcsökkentések és engem is elküldtek.
Hogyan kerültél a logisztika világába?
Egy évig voltam munkanélküli, és már nem akartam visszamenni a szakmámba. Az egyik kedves ismerősöm akkor már a Trans-Spednél dolgozott, ő mondta, hogy jelentkezzek a céghez. Hamarosan beadtam az önéletrajzomat, behívtak egy meghallagatásra, majd szóltak, hogy megkaptam a munkát. Nagyon örültem a hírnek, hiányzott a munka! Így lettem tíz éve áruszállító diszponens. Emlékszem, hogy idős kolléganők mellett kezdtem a munkát, és nagyon élveztem, hiszen az elődeim minden tudásukat átadták nekem. Megszerettem ezt a területet. 2017-ben már csoportvezető voltam, 2019-ben pedig megkaptam a jelenlegi pozíciómat, ami egy nagyon összetett feladatkör, hiszen minden munkafázist ismerni kell, nem beszélve az operátori helyettesítésekről.
Voltak nehézségek?
Természetesen, hiszen ezeket nem spórolhatjuk meg. Számomra nagy kihívást jelentett, hogy minden felmerülő problémára megoldást kell találni és mellette koordinálni az aktuális munkafolyamatot. De megtanultam, hogyan lehetek hatékony, és ez megnyugvással tölt el. Illetve meg kell említenem, hogy a kollégák közötti jó kapcsolat is sokat segít, jó érzés, hogy mindig megkereshetjük egymást.
Személy szerint mi változott meg az életedben, amióta a Trans-Spednél dolgozol?
Tíz évvel bölcsebb lettem, és megtörtént a csoda: három unoka boldog nagymamája lettem! Mind a két lányom az elmúlt években alapított családot, a legidősebb unokám sokat volt nálam az első időszakban, amiért nagyon hálás vagyok, míg a másik két unokám egy ikerpár, nagyon elbűvölőek, valósággal rajongok mindhármójukat!
Tegyük fel, hogy húsz év múlva eléd áll az egyik unokád, és azt mondja neked, hogy a Trans-Spednél szeretne dolgozni. Mit mondanál neki?
Hogy tanuljon, és utána jöjjön a céghez, mert úgy látom, hogy itt a fiatal, diplomás pályakezdőket is nagyon jó feltételekkel várják. Csak elképzelni tudom, hogy milyen lehet a karrier elején egy fényes jövőkép, milyen lehet a megbecsülés már a pálya kezdetén, és én a legjobbat kívánom az unokáimnak!
VAJDA KRISZTINA
Vajda Krisztina titkársági csoportvezető mindennapjai nagyon színesen telnek, a háttérben dolgozik azért, hogy minden terület rendben működjön. Az ő munkájánk köszönhetjük, hogy a vezetőségtől a támogató területekig minden csapat fennakadások nélkül dolgozhat.
Mindig is a titkárságon dolgoztál?
Menedzser asszisztensként kezdtem a karrierem a Trans-Spednél, méghozzá két évvel a kisfiam születése után. 2011. november 1-én vettek fel a céghez, hogy a háttérben támogassam az igazgatók munkáját. Nagyon örültem az állásnak, hiszen a szülés után minden nő számára fontos kérdés, hogy hol tud elhelyezkedni. Szerencsés vagyok, hogy rövid időn belül megkaptam a munkát, és hamar belejöttem a feladatkörbe, amit rám bíztak.
Sok édesanya dolgozik a cégnél, akikben egy közös van: szülés után másképp látják az életet. Neked miben változott meg a hozzáállásod?
Viszonylag korán munkába álltam, miután beadtam a kisfiamat a bölcsődébe, szinte azonnal megkaptam az állást, és ezzel egyidőben egy új életszakaszban kezdtem dolgozni. Egyszerre lett nagyon fontos a gyermeknevelés és a munka. Ameddig a cégnél teljes erőbedobással végzem a mindennapi feladatokat, addig otthon anyaként is szüntelenül helytállok. Mindig másért izgulok, a munkahelyemen azért, hogy minden rendben menjen, majd délután azért, hogy időben odaérjek a gyermekemért az úszás edzésre. Ez a kettős szerepkör egy szép kihívás az életben.
Miben változott meg a munkád az elmúlt több, mint tíz év alatt?
A Trans-Sped fejlődésével több feladatom lett. Amikor ide jöttem, háromszázan voltunk, ma több mint nyolcszázan dolgozunk a cégnél. Korábban elsősorban az igazgatók munkáját támogattam, ma titkársági csoportvezetőként mások munkájáért is én felelek. Öt éve bíztak meg azzal, hogy koordináljam a titkárság csapatát, szívesen vállaltam a felkérést. Meg kell említenem, hogy nagyon jó kolléganőkkel dolgozom együtt. Ma a négy fő telephelyhez egy-egy titkársági munkatárs tartozik, így Debrecenben négyen vagyunk, és mindenki szépen menedzseli a hozzá tartozó területeket, legyen szó ügyintézésről vagy adminisztrációról.
Pontosan milyen feladatok tartoznak a titkársághoz?
Mi felelünk a számlák iktatásáért, szerződések nyilvántartásáért, a kimenő e-postakönyvért, az irattárért, az aláíratásokért, az irodaszer beszerzésért, fordítói segítségért, de például a mikulás csomagok vagy plakátok szétosztásáért is. A közelmúltban egy ügyintéző sofőr kolléga is csatlakozott hozzánk, hogy segítse a munkánkat, ő a budapesti és a vidéki telephelyek között ingázik, hogy szállítsa a belső postát, támogassa a telephelyek közötti ügyintézést és a céges rendezvényeken biztosítsa az ellátást. Úgy gondolom, hogy nagyon jó csapat vagyunk!
Sok mindenre figyelsz egyszerre. Tudsz pihenni a nyáron?
Fontosnak tartom a feltöltődést! Hamarosan egy hét szabadságra fogok menni, illetve idén nyáron szeretnénk felfedezni a családdal Pécs környékét, hogy utána újult erővel térjek vissza a munkába.
VINCZÉNÉ HEVESI ZITA TÍMEA
Vinczéné Hevesi Zita Tímea pénztáros munkája nélkül egy kamion sem érne célba. Kolléganőnk húsz éve dolgozik a Trans-Sped kötelékében, és nagyon jól ismeri, hiszen a szülei is itt végezték a munkájukat.
Miért választottad Trans-Spedet?
A szüleim révén már jól ismertem a céget, hiszen ők is itt helyezkedtek el. Amikor munkát kerestem, egy olyan helyre vágytam, ahol biztonságban érezhetem magam, így esett a választásom a Trans-spedre, azon belül a pénzügyi osztályra, ahol a könyvelésen kezdtem dolgozni.
Szüleid mivel foglalkoztak?
Édesapám eljáró volt. Banki és postai ügyeket intézett, illetve az irodaszerekért is ő felelt. Sajnos már nincs velünk, de emlékszem, hogy szerette a munkáját! Másik részről, akkor még belsős kollégák gondoskodtak a rendről és a tisztaságról, édesanyám ezt a feladatot látta el.
Mondhatjuk, hogy akárcsak a szüleid, úgy te is nagyon fontos része vagy a cég életének. Ma pontosan milyen feladatok tartoznak hozzád?
Mint említettem, a könyvelésen kezdtem, nagyon szerettem ezt a területet. Viszont az egyik kolléganőm nyugdíjazása után 2010-ben átkerültem a pénztárba, ahol máig dolgozom. Jelenleg hozzám tartozik minden gazdasággal és fuvarozással kapcsolatos elszámolás. Vagyis, ha egy fuvar kapcsán felmerül egy kifizetési kérdés, akkor én járok el az ügyben, hiszen feladataim közé tartozik a gépkocsivezetők munkájának támogatása.
Húsz év alatt sokat fejlődött a cég. Téged ez hogy érintett?
Elsősorban technikai oldalról, hiszen ameddig egykor analitikus módon zajlott a könyvelés és egyéb pénzügyi munkák, addig ma mindent elektronikusan végzünk. Ugyanakkor sosem kellett az új technológia után rohanni, hanem az ért utol minket. Jó példa erre az első szoftver, ami felváltotta a papír alapú munkát. Azóta több új programot fejlesztettek, ma is egy modern rendszert használunk.
Nagyon jól ismered a céget, de milyen a kapcsolatod a kollégáiddal?
Egy remek csapatban dolgozom, ahol megértjük egymást. Úgy érzem, hogy nagyon szerencsés vagyok, amiért a munkahelyemen jól tudnak együttműködni az emberek. Szeretjük a céges rendezvényeket, jó együtt szórakozni a munkán kívül is. Szívesen emlékszem az évértékelőkre, családi napokra vagy például arra, amikor a cég húsz éves jubileumát ünnepeltük, akkor egy órási sátorba szervezték meg az eseményt, ahol mindannyian nagyon jól éreztük magunkat.
Te magad a szüleid bátorítására jöttél a céghez. Mit tennél, ha a gyereked is a Trans Spedet választaná?
Támogatnám a döntésben, és arra biztatnám, hogy tanulja meg szeretni a munkát, a legjobb tudása szerint végezze a mindennapi feladatokat, illetve legyen figyelmes a munkatársaival kapcsolatban. Mert, ha van valami, ami nem változott semmit, akkor az a kollégák közötti kölcsönös odafigyelés.
GÖNCZY ZOLTÁN
Gönczy Zoltán műszakvezető kollégánk története egyedi, de minden változás ellenére egy dolog ugyanolyan maradt: mindig tudja, hogy mit szeretne.
Húsz évvel ezelőtt hogyan került a vállalathoz?
Nem vagyok “ugrálgatós” típus, nem a karrier motivál. Kötetlen munkaidőben dolgoztam, amit nagyon szerettem, de ez a hét minden napját érintette, és végül a család rovására ment, elvesztettem mindent. Fontos volt az újrakezdés, és az hogy szeressem a munkát, amit végeznem kell. Ez az első szempont a mai napig is. Így, amikor meghallottam, hogy a Trans-Spednél indult egy csomagolóüzem projekt, amihez vezetőket kerestek, azonnal jelentkeztem, majd csoportvezetőként felvételt nyertem. Idővel a projekt megszűnt, mégis úgy éreztem, hogy itt megtaláltam a helyem, családias közösségben éreztem magam, ezért maradtam. Nem sokkal később itt találkoztam a párommal is, akivel húsz éve élünk boldogságban és a házasságunkból két “Trans-Sped gyermek” született. Mondhatjuk, teljes lett az életem.
Ez egy nagyon szép történet! Vannak még olyan személyek a cégnél, akikkel baráti viszonyt ápol?
Megszámolni is nehéz, mennyi területen dolgoztam a Trans-Spednél, de az alap területem a debreceni raktározás, ami folyamatos fejlődése során újabb és újabb feladatokat nyitott meg számomra. Ennek következtében nagyon sok kollégával, megbízóval és azok munkatársaival tartom vagy tartottam a kapcsolatot. De húsz év alatt sokan jöttek-mentek, nagyon megváltozott a régi csapat. Ezért, amikor a régi munkatársakkal találkozunk, akkor ma is ugyanazzal a széles mosollyal köszönünk, mint régen, és mindig felidézzük a közös emlékeket.
Többen megtapasztaljuk a céges változásokat, vezető váltásokat, amik kihatnak a munkánkra. Ez sokszor nehéz. Mi adott erőt, amikor úgy érezte, hogy szorult helyzetben van?
A munka szeretete, a családom támogatása adja a legnagyobb erőt számomra ahhoz, hogy mindig a megoldásra törekedjek. Feladni? Az nem opció.
Ma egészen máshogy állnak a munkához a fiatalok, mint régen. Mit üzen a pályakezdők számára, akik a kezdeti nehézségekkel szembesülnek?
Ne a pénz legyen a motiváció! Persze ebből élünk, de pályakezdőknek a helyüket kell először megtalálniuk, azt amit szeretnek is csinálni. Ha ez megvan és a munkáltató is felkarolja őket, akkor a határ a csillagos ég. Lehet karriert építeni! Hiába keres jól valaki, ha minden reggel legszívesebben beteget jelentene.
Végül, ha visszatekint az elmúlt húsz évre, miben változott meg leginkább a személyisége? Hogyan formálódott az elmúlt évtizedekben?
Alapjában, egyéniségemben nem. Tapasztalatban, szakmai tudásban viszont rengeteget. Köszönet a támogatóknak, akik látták bennem a lehetőséget!
CSÉP MIKLÓS
Csép Miklós műszakvezető kollégánk megjárta a ranglétrát, viszont nem a klasszikus módon. Egy nagy lépést tett, amivel ma abban a munkakörben és beosztásban dolgozhat, ahogy mindig is akart.
Manapság tíz év sok idő egy munkahelyen. Téged mi tart a Trans-Spednél?
Egyszerű a válaszom: itt minden a helyére került. Ez a harmadik munkahelyem, Trans-sped előtt hat évet dolgoztam a hatvani Bosch vállalatnál, gyártósori műszakvezető pozícióban. De az nagyon messze volt a lakhelyemtől, naponta közel kétszáz kilométert ingáztam, ami megnehezítette a hétköznapokat. Ezért váltottam és jöttem ide, a Trans-Spedhez 2011. novemberében.
Honnan értesültél erről a munkáról?
Ez egy érdekes történet. Édesanyám egykori osztálytársnője említette édesanyámnak egy telefonbeszélgetés alkalmával, hogy látott egy jó álláshirdetését a helyi újságban. A cég felkeltette az érdeklődésemet, és miután online is alaposabban utána jártam, már tudtam, hogy ide fogok jelentkezni. Az állásinterjún újabb ismerősbe botlottam, így találkoztam egy középiskolás társammal, aki később a főnököm lett. Igaz, az elbeszélgetésen ő nem ismert fel engem, én pedig nem akartam szólni neki. Csak egy későbbi munkahelyi beszélgetésünk alkalmával elevenítettem fel vele a közös emlékeket.
Ha visszagondolsz az első Trans-Spednél töltött hónapokra, miben változott leginkább a munkád?
Elsősorban a pozícióm változott, hiszen két éven belül csoportvezetőből műszakvezető lettem. Talán első hallásra ez nem tűnik olyan nagy előrelépésnek, de ezzel elértem a célomat és egy olyan munkakörbe kerültem, amit régóta szerettem volna. Annál jobb előrelépést pedig nehéz elképzelni, mint amikor valaki megkapja a számára legideálisabb pozíciót.
Hogyan alakult át a munkakörnyezet körülötted az elmúlt tíz év alatt?
Mivel a mi egységünk a legfiatalabb raktárlogisztika a MOL MPK telephelyén, a legtöbb újítás nálunk kerül bevezetésre, ezért több változást megéltem már. A legjelentősebb, hogy ameddig korábban két műszakban dolgoztam, addig ma egy műszakban járok a munkahelyemre. Ez a modellváltás kifejezetten jót tett a légkörnek és nekünk, kollégáknak is, hiszen a hagyományos munkarendben könnyebb boldogulni a mindennapokban. Illetve ide sorolom, hogy új irodába kötlöztem az elmúlt években, és a közelmúltban új felettesem lett Siska Zoltán személyében, akivel nagyon jó együtt dolgozni, maximálisan megértjük egymást.
Az elmúlt tíz évből mire vagy a legbüszkébb?
Önmagában a tíz évre is büszke vagyok, hiszen ez ma soknak számít. Talán nem én futottam be a legnagyobb karriert a vállalatnál, de boldog vagyok, amiért a vezetőség bízott bennem, és bebizonyíthattam, hogy egy műszakban is képesek vagyunk ugyanolyan hatékonyan dolgozni, ha nem hatékonyabban. Szeretek ránézni az irodám ajtajára, szeretem amit a nevem alatt látok, és ez csak azért lehet, amiért egy kölcsönösségre épülő cégkultúrában dolgozom.
Mi a kedvenc munkahelyi történeted?
Vadgazda mérnök végzettséggel rendelkeziem, és a gondolkodásom is természetközpontú, így nem meglepő, hogy az egyik legkedvesebb munkahelyi történetem is az állatvilággal kapcsolatos. Néhány éve egy meleg nyári napon, a nyitott ajtón keresztül besétált az irodámba egy kis vörös házimacska. Ipari környezetben nem túl gyakori jelenség kóbor háziállatokkal találkozni, ha mégis, akkor egy vadóc, csapzott, koszos bundájú állatra számítahtunk. De a kis látogatóm ennek az ellentéte volt, tiszta, barátságos, hízelgő. Azonnal barátok lettünk, viszont egy ilyen telephelyen semmi keresnivalója nincs a háziállatoknak, ezért úgy döntöttem, hogy a műszak végén magamhoz veszem, és hazaviszem a kislányomnak. Egy papírdobozban akartam haza szállítani, de ő útközben kimászott belőle, felkapaszkodott rám, és szinte a nyakamba nyomott egy puszit. Otthon is ugyanilyen barátságos volt, máig igazi házikedvencként vigyáz rá a lányom, aki a színe miatt a Garfield nevet adta a cicának.
Mit üzennél azoknak az újonnan csatlakozó kollégáknak, akik műszakvezető poízícióba szeretnének ide jönni?
Hogy még a legelején fogadják el, senkiből nem lesz profi szakember egy év alatt. A jó eredményekhez kitartó munkára van szükség, jó kommunikációra és alapos műszaki ismeretekre, amiket megfelelő alapokkal sok év alatt lehet igazán elsajátítani.