Daragó József
Daragó József gépjárművezető tíz éve jelentkezett a Trans-Spedhez. A stabilitás miatt választott minket, és mint mondja, máig ezt szereti a legjobban, a cég kiszámíthatóság számára biztonságot jelent.
Gratulálunk a tíz éves jubileumhoz! Emlékszel még, hogy egykor miért választottad a Trans-Spedet?
Viccesen csak annyit tudok mondani, hogy csavarogtam eleget, és már egy biztos helyre vágytam. De komolyra fordítva a szót, két okból döntöttem a cég mellett. Az előző munkahelyem messze volt az otthonomtól, a Trans-Sped viszont bejárható közelségre van. Illetve korábban mindenhol kiszámíthatatlan munkarendben dolgoztam és sokat kellett túlóráznom, viszont itt egy fix időintervallumban végezhetem a munkám. Ez nekem fontos, hiszen szeretem a kiszámíthatóságot. Ha már itt tartunk, a későbbiekben is a biztonság tartott a vállalatnál. A Trans-Sped egy nagy cég, jó hírnévvel, nem kell attól tartanom, hogy csődbe megy, vagy hogy nem tudja kifizetni az alkalmazottakat. Tíz éve mindig időben érkezik a fizetésem, és ez megnyugvást jelent, nem beszélve arról, hogy időközben több fizetésemelést kaptam. Mindemellett jó kapcsolatban vagyok a kollégáimmal, ami napaság nagy kincs!
Az elmúlt évtizedben történt olyan változás, ami érintette a munkádat?
Egyedül vezetőváltásról beszélhetek a változások kapcsán. Egy ilyen esemény minden munkavállalót érint, így engem sem került el, és mint minden vezetőváltás alatt, a Trans-Spednél is türelemre volt szükség, hogy megismerjük egymást az új felettesekkel. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak hullámvölgyek, hiszen azok mindenhol vannak. De számomra fontosabb, hogy felülemelkedtem minden nehézségen, és mindig szívesen dolgoztam itt. Annak nagyon örülök, hogy a munkabeosztásom nem változott, tíz éve minden reggel 6:00 órára járok dolgozni, és minden délután 14:00 órakor fejezem be a munkát.
Biztosan fárasztó lehet, hogy minden reggel hajnalban kell ébredned.
Természetesen vannak napok, amikor nehezebb korán indulni, de semmi pénzért nem cserélném le ezt a beosztást. Így mindennap időben hazaérek, és tudok foglalkozni az otthoni teendőkkel. Például kifejezetten szerencsés, hogy így tudok segíteni a feleségem idős szüleinek, és a saját szüleimnek is támasza lehettem a hétköznapokon is, nem kellett ezért szabadságot kivennem.
Említetted, hogy jó viszonyban vagy a munkatársakkal. Kikre gondoltál pontosan?
Az én feladatom, hogy a raktárból elvigyem az árut a MOL-hoz és más gyártócégekhez, ezért elsősorban a partnervállalatok munkatársaival vagyok napi kapcsolatban. Eleinte kicsit aggódtam azért, hogy milyen lesz a személyes együttműködés más munkahelyek alkalmazottaival, de mára úgy megyek hozzájuk, mintha jó ismerősökhöz érkeznék. Mindig váltunk pár szót, érdeklődünk egymás felől. Szeretem, hogy ez is része a mindennapoknak.
Tíz év nagy idő! Van olyan munkahelyi történet, amire szívesen emlékszel?
Minden Trans-Sped napról van egy. Szívesen járok a debreceni családi napokra, mindig jókat beszélgetek másokkal. Sajnos az elmúlt két évben a járvány miatt kevesebb közösségi esemény volt a cégnél, ezért már nagyon hiányzott, hogy újra összejöjjek a kollégáimmal. Legutóbb éppen a céges horgászversenyre mentünk együtt, hogy jól érezzük magunkat. A korábbi munkahelyeimen nem voltak ilyen rendezvények, de nagyon örülök, hogy a Trans-Spednél a kikapcsolódásra és a közös szórakozásra is figyelnek. Összességében elmondhatom, hogy mindig szerettem itt dolgozni, most is szeretek, és remélem, hogy ez még sokáig így marad!
Farkas Bálint
Farkas Bálint junior szállítmányozási ügyintéző tizenöt éve dolgozik a cégnél, egy éve viszont megváltozott a munkája, egy fontos döntés után új vizekre evezett a Trans-Spednél.
Tavaly egy fontos döntést hoztál és a cégen belül átjelentkeztél egy másik területre. Miért váltottál?
Tizennégy év után úgy éreztem, hogy eljött a váltás ideje, a céget viszont nem akartam otthagyni, hiszen elégedett vagyok a feltételettek. Ezért nyitott szemmel figyeltem az új lehetőségeket, és amikor láttam, hogy a fuvarszervezési osztályon szükség van a munkaerőre, beadtam a pályázatomat. Elsőre nem vettek át, de nem adtam fel és másodjára sikerrel jártam. Örülök, hogy így alakult, hiszen ennek köszönhetem, hogy beletanultam egy új munkakörbe.
Milyen pozícióban dolgoztál korábban?
Raktározási adminisztrátor voltam az érkezésemkor, később csoportvezető lettem, de előtte egészen mással foglalkoztam. Az érettségi után logisztikus és vámügyintéző végzettséget szereztem, majd egy biatorbágyi multinál kezdtem dolgozni ezen a területen. Viszont az a munka rövid időn belül sok nehézséget okozott, naponta több órát kellett utaznom, hogy beérjek reggel, és belefáradtam. Éppen ebben a periódusban láttam a Trans-Sped raktározási álláshirdetését, amire boldogan jelentkeztem, és még nagyobb örömmel fogadtam, hogy felvettek, már csak azért is, amiért tíz perc sétára lakom a cégtől.
A Trans-Sped fejlődésével hogyan változtak meg a munkakörülmények?
Igazán látványos újítások történtek, ez főleg az elején volt szembetűnő. A raktározási adminisztrációs irodában tizenöt évvel ezelőtt hat adminisztrátorra jutott négy számítógép. Az összekészített szállítmányokat régebben manuálisan ellenőriztük, de az újításoknak köszönhetően ezt már vonalkód olvasóval végzik a kollégák.
Vámügy, raktározás és most fuvarszervezés. Nyitott embernek tartod magad a munkában?
Engem a logisztika érdekel a legjobban. Hogy miért épp az utóbbi időben kezdtem komolyan foglalkozni ezzel a területtel? Egyszerűen így alakult, de nem bánom! A Trans-Spednél minden feladatkörben jó, legyen szó a raktárról vagy a fuvarszervezésről, a csapat nagyon összetartó. Együtt oldjuk meg a mindennapi gondokat és az élet nagy feladataival közösen nézünk szembe, sokat beszélgetünk egymással és természetesen megosztjuk, hogy éppen mi foglalkoztat minket. Naponta 8-9 órát töltünk együtt, mégis szeretjük a másik társaságát. Jó példa erre, hogy a céges rendezvények mellett magunk között is szoktunk csapatépítő jellegű rendezvényeket szervezni. Csak néhány emlékezetessebbet hadd soroljak fel: horgászhétvége, strandolás, paintball csata vagy közös piknik a kollégák családjával.
Tizenöt év alatt a vezetőség is megismert téged. Miben látod úgy, hogy megbecsülnek?
Aktuálisan a jubileumban… Éppen a napokban kaptam egy emlékplakettet és jubileumi bónuszt a vezetőségtől, akik így fejezték ki a hálájukat. Nagyon jó érzés, hogy már másfél évtizede számíthatok a cégre és a cég is rám.
Kolozsvári-Máthé Emese Noémi
Kolozsvári-Máthé Emese Noémi, szállítmányozási csoportvezető igazán érdekes válaszokat adott, amikor húsz éves munkaviszonyáról kérdeztük. Mesélt élete meghatározó döntéséről, támogató kollégákról és önismeretről.
Igaz, hogy úgy jelentkeztél a Trans-Spedhez, hogy a cég akkor nem keresett új munkatársat?
Így igaz! Előzőekben egy nagykereskedelmi cégnél dolgoztam adminisztrátorként. Sok ügyintézési feladatom volt, többek között a vámkezelés, melyet a Trans-Spednél intéztem. Itt találkoztam vámügyintézőkkel és szállítmányozó kollégákkal, akiktől sok jót hallottam a cégről. Megtetszett a Trans-Sped, így megkerestem a vezetőket és jeleztem nekik, hogy szeretnék itt dolgozni. Sajnos akkor éppen nem kerestek új kollégát, de megígérték, hogy szólni fognak. Hamarosan már hivatalosan is beadtam pályázatomat, mellyel felvételt nyertem. Azóta húsz év telt el.
Mi változott a legtöbbet húsz év alatt a cégnél?
Kezdetben kevesebb munka hárult ránk. Maga a munkafolyamat kis mértékben változott, viszont manapság sokkal nagyobbak az elvárások, összetettebb a feladatkör, amit végzünk, és feszített a tempó, mert csak így tudjuk kielégíteni a partnereink igényeit. A Trans-Sped úgy változik, ahogy a világ: egyre összetettebb és komplexebb. Ebben az egész folyamatban eddig sem volt megállás, ezután sem lesz, hiszen mindig vannak új ötletek és elképzelések.
A karriered is új fordulatot vett, néhány éve előléptettek. Számítottál a kinevezésre?
Váratlanul ért. Amikor felkértek csoportvezetőnek, kicsit megijedtem, hiszen nem tartottam magamat határozott alkatnak. Rövidesen kiderült, és most már én is úgy gondolom, hogy képes vagyok erre a feladatra. Munkakörömből adódóan nagy felelősség van rajtam, egyszerre kell képviselni a cég érdekeit és a kollégákat. Igyekszem mindent a legjobb tudásom szerint elvégezni és megoldani. Nem könnyű feladat.
Mi ad erőt a mindennapokban?
Az előléptetéssel kaptam egy ajándékot, az önismeretet, ami fejlesztett és előre vitt. Hozzá kell tennem, hogy ehhez kellettek a közvetlen munkatársaim is, akikkel együtt sokra vagyunk képesek. Ezért nagyon hálás vagyok nekik. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy elmondjam, mennyire fontos megismerni önmagunkat, hiszen önismerettel előrébb jutunk az élet minden területén.
Tegyük fel, hogy fiatal pályakezdő lányod eléd áll azzal a döntéssel, hogy jelentkezik a Trans-Spedhez. Milyen tanácsot adnál neki?
Ehhez a szakmához kell a találékonyság, rátermettség és odaadás, ezért tanuljon meg alkalmazkodni, legyen őszinte és kitartó minden helyzetben. Bátran kérdezzen, ha valamit nem ért vagy nem tud, illetve fogadja el a tapasztaltabb kollégák tanácsait. Fontos a szorgalom és szeresse azt amit csinál. Másképpen ez nem működik.
Ravasz András
Ravasz András tehergépjármű vezető kollégánk tíz év alatt számos sikert elért a munkájában. Mint mindig, most is örömmel mesélt hivatásáról és a szakma szeretetéről.
Mióta vezetsz a Trans-Spednél?
Tíz éve kerültem a céghez, de ebből az első néhány esztendőt a Salgospednél töltöttem, amit a Trans-Sped felvásárolt. Én szívesen csatlakoztam a vállalathoz, de mági sokan megkérdezik, hogy miért vagyok itt, hiszen a debreceni telephely messze van az otthonomtól.
Ez valóban jó kérdés! Miért nem dolgozol a lakóhelyedhez közelebb eső cégnél?
A válaszom egyszerű: itt érzem jól magamat! Megtehetném, hogy keresek egy állást Petőfibánya közelében, de nekem eszem ágában sincs váltani. Itt már ismerek mindenkit, jól megvagyok a munkatársaimmal, remekül beilleszkedtem a csapatba és kialakítottam a munkatempómat is. Senki sem hagyja ott a jót, nem igaz? Arról nem beszélve, hogy fuvaros beosztásban dolgozom, én minden nap eleget megyek ahhoz, hogy megbecsüljem az állandóságot. Illetve racionális oka is van annak, hogy kitartok a cég mellett. Harminc éves szakmai tapasztalattal nem szeretnék elmenni egy másik helyre, hiszen itt nem csak a munkámat, hanem a szakmaiságot is megbecsülik. Utóbbi nagyon fontos nekem!
Voltak olyan változások az elmúlt évtizedben, amik megváltoztatták a munkád?
A feladatköröm nem változott, de a körülmények mindig fejlődtek. Tíz év alatt eddig négy tehergépkocsit használtam, jelenleg is egy újabb modellben ülök. A jó géppark nagyon fontos a fuvarozás szempontjából, hiszen így nem kell attól félnem, hogy mikor áll meg a kocsi, hogy milyen meghibásodást kell kiküszöbölni az út során, és ennek milyen következményei lesznek. A Trans-Sped szakmai oldalról különösen precíz, mindig a legjobb technikával dolgozhatok, valamint a vezetőség megbízható fuvarszervezőket foglalkoztat, amivel szintén megkönnyíti az áruszállítók munkáját.
Híresen jó csapat dolgozik a debreceni telephelyen. Mikor tudtok együtt időt tölteni?
A családi napokon és a szakmai rendezvényeken. Ezen kívül mi mindig találunk alkalmat egy jó beszélgetésre vagy poénkodásra. Egyetértek azzal, hogy évente találkozzunk azokkal a kollégákkal, akikkel a mindennapi munkavégzés során nem állunk kapcsolatban, hiszen jó tudni, hogy kik vesznek körbe minket. Szeretem ezt a nagy csapatot! Sok jó emléket őrzünk a munkatársaimmal, nehéz is lenne egyet kiemelni.
Tóth Csaba Lajos
Tóth Csaba Lajos fuvarozási igazgató húsz évvel ezelőtt szállítmányozási ügyintézőként kezdte karrierjét a Trans-Spednél. Mint mondja, mások és saját nyitottságának köszönheti, hogy néhány éven belül vezető pozícióba került, erről a szemléletről mesélt nekünk.
Gratulálunk a karrieredhez, igazán példaértékű! Mondhatjuk, hogy végig jártad a ranglétrát. Emlékszel még az első lépésekre?
Természetesen sosem fogom elfelejteni! 2002-ben jelentkeztem a Trans-Sped szállítmányozási osztályára, gyakorlatilag frissdiplomásként. Szakmai tapasztalat nélkül érkeztem az első munkanapomon Hajdúné Évike mellé, akinek máig sokat köszönhetek. Nagyon hálás vagyok, amiért átadta nekem a tudását, szorgalmát és motiváltságát. Az ő terelgetése sokban hozzájárult ahhoz, hogy igazán megszeressem a hivatásomat. Ekkor szállítmányozási ügyintézőként dolgoztam, viszont két éven belül átkerültem a fuvarozásra, ahol forgalomvezető beosztásban folytattam a pályámat, majd egy év múlva kineveztek fuvarozási üzletágvezetőnek. A jelenlegi pozíciómat 2012-ben kaptam, amikor a fuvarozási üzletág külön igazgatóság lett. Mondhatnám azt is, hogy a céggel együtt fejlődtem.
Hogyan képzeljük el egy napodat a Trans-Spednél?
Minden napom más, mindennap találkozok új helyzetekkel és mindennap képes vagyok meglepődni. A feladataim viszont nem változnak, három fő területtel foglalkozom egy nap, operációval 35-40%-ban; partner-kapcsolattartással 25-30%ban és stratégiai feladatokkal 15-20%-ban. Rendszeresen egyeztetek az oszályvezetőkkel és a kereskedelmi partnerekkel is. Ma leginkább ezekből a tevékenységekből áll egy munkanapom.
Két jubileumot is ünnepelhetsz, hiszen idén tíz éve vagy igazgatói székben. Milyen vezetőnek tartod magad?
Elsősorban empatikusnak és demokratikusnak, de valójában nehezen tudom behatárolni, hogy milyen igazgató vagyok, hiszen amennyire fontosnak tartom a kollégáim gondolatait, ugyanannyira hallgatok a saját tapasztalataimra is.
Mire emlékszel vissza legszívesebben az itt töltött évtizedekből?
Melyiket is említsem? Rengeteg van! Szívesen mesélnék arról a pillanatról, ami olyan nagy motivációt adott, hogy máig kitart. Még pályakezdő ügyintéző voltam, amikor egy vezető beosztású kollégámmal együtt utaztunk Budapestre céges ügyben, és az úton megkérdezte tőlem, hogyan látom a szakmát, mi a véleményem a logisztikáról. Éreztem, hogy ezzel bizalmat kaptam, ami nagyon jól esett és segített abban, hogy felismerjem, jó irányba tartok. Ugyanakkor, a kérdésedre válaszolva mondhatnám a szállítmányozási konferenciákat és sok más személyes élményt is.
Tegyük fel, hogy cégen belül megkeres valaki, aki szeretne magasabb pozícióba kerülni. Mit mondanál neki?
Legyen nyitott! Éppen a napokban beszélgettem egy ambiciózus fiatal kollégával, és neki azt tanácsoltam, hogy bátran ismerjen meg több területet is. Úgy látom, hogy kevesen mernek váltani, hiszen félnek az ismeretlentől. Megértem, hogy a megszokás biztonságot ad, de aki előre szeretne menni, nem maradhat egy helyben, és az előrehaladás elengedhetetlen része, hogy merjünk változtatni.