Buglyó Nóra
Buglyó Nóra szenior kontrollerként dolgozik a vállalatnál. Munkája során több fejlesztési projektben is részt vett. Elmondása szerint ezekre leginkább a cég jelentős növekedése miatt volt szükség.
Ahány munkatárs, annyi történet. Neked hogyan indult a Trans-Spednél a karriered?
Klasszikus úton. Éppen munkát kerestem, megláttam a cég álláshirdetését, beadtam a pályázatomat és felvettek. 2006 szeptemberében kezdtem dolgozni a debreceni telephelyen kontrolling munkatársként.
Ma szenior kontrollerként dolgozol. Mikor kaptad ezt a kinevezést?
Tíz évvel később, 2016-ban. Az érkezésemkor még ketten voltunk ezen a területen, majd a cég fejlődésével csatlakoztak hozzánk újabb kollégák és megalakult a kontrolling osztály, ahol ma heten dolgozunk.
Milyen változások történtek a területen?
Amikor több mint tizenöt éve elkezdtem dolgozni a cégnél, még csak a kontrolling alapjait raktuk le különféle exceles kimutatások készítésével. Majd a cég növekedése miatt létszámbővítésre volt szükség, mely lehetővé tette, hogy az egyes üzletágaknak saját kontrollere legyen. A mai felállás szerint ez a következő: fuvarozás+disztribúció (jelenleg ezek az én üzletágaim), szállítmányozás+vám, raktárlogisztika+ingatlan üzemeltetés, TTL+LTÜ+back office. A fuvarozás régi, alap, húzó üzletága a Trans-Spednek, ami jelenleg eredményeket termel, míg a disztribúció tavaly kezdte meg működését. Ez mellett elindult a csomagszállítás, idén januártól a gyűjtős, raklapos disztribúció és a jövőben várható a házhozszállítás beindítása is. A tervek szerint mindhárom tevékenységet mi fogjuk végezni saját autókkal és az alvállalkozókkal. Ez egy hosszú és szakmailag érdekes feladat, de megéri vele foglalkozni, hiszen ezzel is hozzájárulunk a cég sikeres működéséhez.
Térjünk át a személyes vonatkozásra. Mi volt a legmeghatározóbb dolog, ami veled történt az elmúlt tizenöt évben?
Magánéletemben erre az időszakra esett a családalapítás és a gyermekvállalás gyönyörű és örömteli időszaka: egy 14 éves kamasz fiatalember büszke édesanyja vagyok.
Ha visszatekintesz az elmúlt tizenöt évre, miben változott a legtöbbet a légkör?
Sajnos kissé személytelenné vált. Én még abban az időben kezdtem itt dolgozni, amikor sokkal kevesebben voltunk a cégnél, és kis túlzással mindenki ismert mindenkit. Ma már nyolcszázan vagyunk, így lehetetlen, hogy arcról és névről beazonosítsuk egymást. Az ismerkedésre persze ott vannak a céges rendezvények, de valójában ott sem találkozhatunk mindenkivel, ekkora létszámnál és ennyi telephelynél ez lehetetlen. Ugyanakkor éppen ez a jó is a Trans-Spedben: folyamatosan képes növekedni, így reménykedhetünk benne, hogy megtartja a pozícióját és nekünk is ad munkát. Akár mondhatnám azt is, hogy így biztosíthat megélhetést most már közel nyolcszáz családnak.
Daruka Andrea
Daruka Andrea szenior szállítmányozási ügyintéző kolléganőnk valódi otthonra talált nálunk. Története, akár egy film, sok fordulatot tartogat, de természetesen jó véget ér.
Tíz éve vagy a Trans-Sped csapatának tagja. Miért éppen ezt a céget választottad?
Inkább azt mondom, hogy a cég választott engem, hiszen nem a hagyományos úton kerültem be a Trans-Spedhez. A pályámat az otthonomhoz közel, Szlovákiában kezdtem mérlegesként ahol a határon átkelő teherszállító gépjárművek tengelysúlyát mértem. Ezután megszületett a kislányom, viszont a szülési szabadság lejárta után néhány évvel már egy magyar vállalathoz mentem, ahol nemzetközi fuvarszervezőként kezdtem dolgozni. Két évet voltam itt, majd a Trans-Sped felvásárolt minket, és én is lehetőséget kaptam arra, hogy megtartsam a korábbi pozíciómat. Valójában fel sem merült bennem, hogy ezért a változásért otthagyjam a fuvarszervezést és a céget.
Miért szeretsz itt dolgozni?
Számomra sok kihívást jelentett a logisztika, eleinte semmit sem tudtam erről a területről, mindent menet közben tanultam meg. Ez pedig nagyon sok erőt ad nekem, hiszen már látom a munkám gyümölcsét: lett egy hivatásom! De az is a cég mellett szól, hogy itt egy összetartó csapatban dolgozhatok, mindig számíthatok a munkatársaimra és a főnökömre is.
Pontosan milyen feladataid vannak?
Röviden, a szerződéses partnerekkel és alvállalkozókkal tartom a kapcsolatot. A legfőbb feladatom, hogy a megrendelőknek biztosítsam a kamionokat, méghozzá a sajátos igényeknek megfelelően. Elsőre talán nem hangzik bonyolultnak, de hidd el, hogy sokkal többről van szó, mint kommunikációs ügyintézésről. A megrendelők minden igényének meg kell felelni egy kamion kiadása során, miközben természetesen a Trans-Sped érdekeit is képviselni kell. Tehát sok komplikált helyzettel találkozom nap mint nap, és éppen ezt szeretem a munkámban. Mert minden nap más, minden nap egy kihívás és minden megoldott projekt egy újabb sikerélmény számomra. Én valóban szeretek itt dolgozni! Ezt nem azért mondom, mert ezt akarod hallani, hanem azért, amiért sok sikerélményt szerzek, illetve megelégedettséggel tölt el ha megoldok egy problémát. Talán ezért édesanyaként is könnyebben kezeltem, ha bármilyen gond adódott nevelés során, tudtam, hogy megoldjuk.
Sok örömöt adhat így a munka! Mire vagy a legbüszkébb?
Arra, amikor végig követhetek egy sikeres fejlődést, például, amikor egy kisebb partnerünk az évek alatt komoly céggé válik. Ezért is szeretem az évértékelő eseményeket, hiszen ilyenkor mindig visszatekintünk az elmúlt hónapok sikereire.
Egy lányt nevelő édesanyaként mit üzennél a fiatal nőknek, akik itt szeretnének dolgozni?
Hogy legyenek kitartóak és türelmesek, mert a cég minden támogatást megad számukra, amire szükségük van. A kitartásra és a türelemre az ügyfelek miatt van szükség, és ez nem azt jelenti, hogy problémásak a partnereink, hanem azt, hogy mindenki mást szeretne, más az igénye, és így folyamatosan különböző elvárásoknak kell megfelelni. De a nők ebben szerintem nagyon jók, mivel egyszerre több mindenre tudnak koncentrálni, nem véletlen, hogy az én pozíciómban is több nő dolgozik. Végül csak azt mondanám a fiatal női kollégáknak, hogy legfőképpen szeressék amit csinálnak, én is mindig ezt mondom a saját lányomnak is.
Farkas József
Farkas József tiszaújvárosi kollégánk negyven éve dolgozik ugyanabban a pozícióban, és mint mondja, semmit nem változtatna az elmúlt évtizedeken, ezért a kitartás titkáról is beszélgettünk vele.
Mikor állt munkába a Trans-Spednél?
Mondhatom előbb, minthogy létezett a cég, hiszen 1981-ben kezdtem el dolgozni annál a vállalatnál, amit később a Trans-Sped felvásárolt, így közel 25 éves munkaviszonnyal folytattam a munkámat.
Maga nagyon lojális, hiszen kitart a szakmája mellett.
Nem voltam mindig ilyen. Fiatalon öt munkahelyem is volt a Trans-Sped előtt, viszonylag sűrűn váltogattam a cégeket. Az idő múlásával jöttem ismertem fel, hogy meg kell becsülni a jó munkaadót. Mára pedig elképzelhetetlenné vált számomra, hogy átmenjek máshova dolgozni.
Pontosan milyen feladatok tartoznak magához?
A szárazáru raktárban vagyok gépi anyagmozgató. Kétféle eszközzel dolgozom felváltva, egy targoncát és egy traktort vezetek. Ez a nekem való feladat! Egyáltalán nem olyan monoton, mint ahogy sokan gondolják. Én például azt szeretem benne, hogy munka közben sem áll meg az élet, hiszen folyton jön egy áruszállító, akivel válthatok néhány szót. Ennek köszönhetem, hogy az elmúlt évtizedekben sok barátot szereztem a Trans-Spednél, és ez az elköteleződés titka is, hiszen a jó közösség megtartja az embert.
Minden céges rendezvényre elmennek a munkahelyi barátaival?
Bevallom, a debreceni családi napokra nem megyek minden évben, de a horgászversenyeket nem hagynám ki, oda mindig csapattal megyek. Nemrég megint szervezett egy céges horgászversenyt a Trans-Sped, ahova sokan mentünk, de mi ezen kívül más eseményeket is szoktunk szervezni. Ilyenkor összejövünk munka után, együtt főzünk bográcsban és jól érezzük magunkat. Igaz, ez többnyire a bulizásról szól, ezért nem mindennaposak ezek a baráti találkozások. Tavasszal és ősszel szoktunk összejönni szórkozni, és már most várjuk a következők.
Két műszakban dolgozik, a beosztása nem gátolja meg abban, hogy részt vegyen a hétvégi eseményeken?
Vannak szabad hétvégéim, és azokat remekül ki tudom használni a lazításra. De abban igaza van, hogy a folyamatos két műszakos beosztás ijesztően hangzik. Bár én semmi rosszat nem látok benne. Hol reggel 6:00 órától 14:00 óráig, hol pedig 14:00 órától este 22:00 óráig vagyok bent. Amikor délelőtt dolgozom, akkor a délutánjaim szabadok, amikor pedig délután dolgozok, akkor a délelőttjeim. Mivel folyamatos munkáról beszélünk, többször töltöttem a karácsonyt és a húsvétot a cégnél az elmúlt években. És tudja mit? Ilyenkor sem szeretek panaszkodni, hiszen a családom megszokta, hogy a munkám milyen áldozatot kíván, és ebből nincsen gond, illetve ők is tudják, hogy ilyenkor is egy nagyon jó csapattal lehetek itt, szinte már olyan, mintha a második családommal ünnepelnék.
Magos Tibor
Magos Tibor gépi anyagmozgató kollégánk negyven éve dolgozik a cégnél. Közel fél évszázad után is ő az egyik legboldogabb munkatársunk. Hogy mi az elégedettségének titka, erről maga mesélt.
A Trans-Sped volt az első munkahelyed?
Mondhatom, hogy igen, hiszen egy cégről van szó, de tudni kell, hogy az érkezésemkor, 1981-ben még nem ez volt a vállalat neve. Illetve a munka is egészen mást takart. Végzettségem szerint villanyszerelő vagyok, de a szakmámban nem dolgoztam, ugyanis fiatalon sokat sportoltam. A futball töltötte ki minden szabadidőmet, nem a karrier és a munka volt az első. Akkor nem igazán számított, hogy hol dolgozik az ember, egyedül az volt a lényeg, hogy legyen munkahelyünk.
Több, mint negyven év telt el… Miben változott meg a hozzáállásod?
Ahogy abbahagytam a futballt, előtérbe került a munka. Voltam vám- és bérraktárban, majd targoncás munkakörben folytattam a pályámat, és közben arra törekedtem, hogy megbecsüljem az állásomat. Boldog vagyok, hogy szülővárosomban, Tiszaújvárosban találtam meg azt a munkát, ami elégedettséggel tölt el.
Mi a legfontosabb számodra a Trans-Spednél?
A megbecsültség és a megbecsülés. Az elmúlt évtizedekben sok emberrel dolgoztam és ma is számos kollégával együttműködöm, sokféle hozzáállással és gondolkodással találkozom, egy közös van mindegyikben: egyformán meg kell becsülni. Soha senkitől nem szabad sajnálni a munkát vagy a pozíciót, mert mindenki a maga tudása szerint végzik a dolgát. Komolyan mondom: minden munkatársam előtt emelem a kalapomat! Egy kollégámra sem tudok rosszat mondani. Ezt csak az tudja ilyen határozottan állítani, aki negyven éve dolgozik egy munkahelyen.
Mikor érezted, hogy fontos vagy a cég számára?
Leginkább az elmúlt hónapokban szembesültem azzal, hogy mennyire megbecsülnek. Sajnos édesanyám legyengült és most otthoni ápolásra szorul. Magam gondoskodok róla, én intézem az ügyeit és én vagyok vele a mindennapokban, napi 24 órában. Érthető, hogy így nem tudok bemenni dolgozni, hanem ápolási szabadságon vagyok mellette. Eleinte féltem, hogy ebből gond lesz a munkahelyen, de kiderült, hogy nem kell aggódnom az állásom miatt, ugyanis a cég nagyon támogató és visszavár a kollégái közé.
El tudod képzelni, hogy innét mész nyugdíjba?
Abban biztos vagyok, hogy nem fogok új állást keresni, mert nekem nem áll szándékomban váltani. Ha rajtam múlik, addig maradok, ameddig csak tudok.
Német Balázs
Német Balázs elszámoltatási csoportvezető húsz év alatt számos változást megélt a cégnél, de sosem adott lejjebb abból a magas színvonalból, amit munkájával képvisel, hiszen tudja, ezen múlik mások pontos kifizetése.
Húsz éve dolgozol az elszámoltatási osztályon. Mióta vagy csoportvezető?
Az utóbbi években neveztek ki csoportvezetőnek, ahogyan a munka mennyisége és a munkaerő száma növekedett. Korábban mezei elszámoltatóként voltam állományban, de ez akkoriban nem volt szigorúan véve “csak” elszámoltatás. Az égvilágon mindent csináltunk, ami a fuvarozás működtetéséhez szükséges volt: okmánybeszerzés, hétvégi ügyelet, sofőrök-, okmányok mozgatása, javítások szervezése, tachográf kiértékelése, kezdetleges statisztikák készítése. Igen színes volt a napi tevékenység. Nem volt feszes forgatókönyv a hirtelen előállt nehézségek kezelésére.
Az interjú előtt éppen hó végi zárást végeztél. Ez pontosan mit jelent?
Mindenkori feladatom a bérrel kapcsolatban, hogy a munkaügynek hó végén átadjam az összes sofőrre vonatkozó bér-információt (munkaóra, éjszakai óra, túlóra, külföldi napidíj stb.). Az adatátadás alapfeltétele, hogy az adott hónap minden menetlevele feldolgozásra kerüljön, az is, ami éppen Spanyolországban tartózkodik. Első hallásra ez nyilván lehetetlennek tűnik, de folyamatosan fejlesztettük azokat a módszereket, amik ezt is lehetővé tették. Kezdetben dokumentumban, később excelben, majd idővel csv fájlban adtuk át az információt. Ezt az elmúlt húsz esztendőben mindig sikerült időben, megfelelő minőségben teljesítenünk. Mert a legfontosabb, hogy időre, pontosan érkezzen mindenkinek a bére.
Húsz év nagy idő! Miben változott meg a Trans-Sped a két évtized alatt, mióta tagja vagy a csapatnak?
Órási növekedésen ment át a cég, ellenben a minőségre való törekvés mindig tetten érhető volt a Trans-Sped tevékenységében. A személy változások között is a fejlődést szeretném kiemelni, hiszen a munkámat évekig csak papír alapon végeztem, majd a vállalat bevezette a Fuvasys programot, ami már lehetővé tette a rögzített adatok visszanyerését, 2006-tól pedig még egy szinttel feljebb léptünk, az adatokat a Spedinfóba rögzítettük, ami jóval részletesebb. Két és fél évvel ezelőtt újból tettünk egy lépést előre, ma a Vecturában rögzített adatokra épül az egész kontrolling rendszer, ennek köszönhető, hogy az elvállalt fuvar díja és a hozzá kapcsolódó gördült kilométer teljesen szinkronba hozható. Ilyen adatok alapján komoly és megalapozott döntéseket lehet hozni, egy-egy fuvartípus megtérülési rátájával kapcsolatban.
Milyen terveid vannak a jövővel kapcsolatban a cégnél?
Hatvanöt éves vagyok, azt szeretném, hogy a legutolsó általam vezényelt hó végi zárás is olyan minőségben menjen le, amilyet már megszokhattak tőlünk a kollégák. Az elszámolási csapat minden tagja tudja, hogy a felelősség és a dicsőség is közös. Mind a hat elszámoltatónak ugyanazzal az elánnal kell a munkába vetnie magát. Szeretném, ha ez így maradna. Ami pedig a karrieremet illeti, a jelenlegi munkámhoz értek igazán, úgy gondolom, hogy más területen meg sem tudnám közelíteni azt a színvonalat, amit most képviselek az elszámoltatáson. Boldogan érem be ezzel a babérral!
Pócsi Ilona
Pócsi Ilona szállítmányozási csoportvezető huszonöt éve érkezett a Trans Sped csapatába, méghozzá élete első munkanapján. Az elmúlt évtizedekben sok minden változott, Ilona is átalakult, és mint mondja, ez nagyon jó tett neki.
Tavasszal ünnepelted, hogy huszonöt éve dolgozol egy munkahelyen. Minek köszönhető a kitartásod?
Sosem fogom elfelejteni a napot! 1997 április 1-én megkaptam életem első munkáját. Eleinte számlázóként dolgoztam a cég pénzügyi osztályán, ahol nagyon jól éreztem magam, majd hat év után a vezetőség áthelyezett a nyíregyházi irodába, ahol fuvarszervezéssel foglalkoztam. Eleinte féltem a változástól, de hamar beláttam, hogy valójában nem kellett volna aggódnom.
Megváltoztatott a fuvarszervezői beosztás?
Teljes mértékben, és ezért nagyon hálás vagyok! Mindig visszahúzódó ember voltam, nehezen léptem ki ebből a szerepből, de az új pozíciómban megtanultam, hogyan álljak ki magamért és másokért. Ma sokkal szélesebb a látóköröm, mint korábban. Rengeteg helyzettel találkozom a mindennapok során, már szinte semmin sem lepődök meg, ami régen frusztrációt okozott, arra ma csak legyintek. Megismertem a határozott és bátor énemet, és ez a munkahelyi változásnak köszönhető. Nemrég újabb változás történt a karrieremben, ismét előléptettek. 2019-ben szállítmányozási csoportvezető lettem a debreceni telephelyen.
Váratlanul ért az újabb átszervezés?
Nagyon hirtelen történt. Az egyik nap még a saját pozícióban dolgoztam, majd egy új beosztásban találtam magam. Egyáltalán nem számítottam rá, hogy felkérnek vezetőnek, érthető, hogy időbe telt, mire megszoktam az új feladatot. Ember legyen a talpán, aki tapasztalat nélkül tudja, hogy mivel jár a felettes beosztás.
A környezet miben változott a Trans-Spednél?
Semmi más nem történet, mint bármelyik másik munkahelyen: az emberek stresszesebbek lettek. Ma mindenki mindent akar, méghozzá azonnal, képtelenek vagyunk türelmesen várni, helyette inkább stresszelünk. Ez mindannyiunkra vonatkozik. Ezért tudatosan próbálom megőrizni a nyugalmamat a mindennapokban, és másoknak is ezt javaslom, ha úgy érzik, hogy nyomás nehezedik rájuk.
Milyen a kapcsolatod a kollégákkal?
Legyen szó a régi munkatársakról vagy a debreceni telephelyről, mindenhol megértjük egymást, közvetlen a viszonyunk és a munkában mindig megadjuk a tiszteletet. A Trans-Sped csapatai nagyon összetartóak, ez alól az én közösségem sem kivétel. És ebben az egészben a bizalom a legjobb, mert így mindent őszintén megosztunk magunk között. Tudjuk, hogy minden helyzetre létezik megoldás, de azt csak akkor találjuk meg, ha összedugjuk a fejünket.